Az 1970. augusztus 23-án született, feltörekvő, nemzetközileg széleskörben elismert jazz zongorista, Brad Mehldau nevéhez, az 1990-es évek elejétől számos felejthetetlen album és fellépés fűződik.

1995-től elsősorban, ugyanazzal a trióval dolgozik, amelyben Larry Grenadier (basszus), és Jorge Rossy (dob) közreműködik. Ebben a formációban jelenik meg Mehldau legsűrűbb, legszilárdabb teljesítménye, nem kis részben köszönhetően a 3 zenész közötti szoros kapcsolatnak, harmóniának, és annak az állandó alkotó inspirácónak, amelyet Grenadiertől és Rossytól kap. 1996 óta, A Warner Brothers gondozásában egy ötlemezes sorozatot jelentettek meg The Art of the Trio címmel. Mehldau szóló-zongora albummal is jelentkezett Elegiac Cycle és Places címmel, utóbbin a szóló zongora mellett, trió szerzemények is hallhatók. A Elegiac Cycle és Place lemezek "koncepció/téma" albumnak is nevezhetők, hiszen az eredeti hangzások alkalmazása mellett egy központi téma lebeg végig az egész kompozíción. A trión kívüli munka szülötte a Largo, amely a briliáns zenész és producer, Jon Brionnal való együttműködés eredménye. Mehldau 2004-es megjelenése a Anything Goes lemezzel visszatérés a Grenadier-Rossy trióhoz.

Azóta megjelent albumaik : Live in Tokyo-Solo Piano (2004), Day is Done (Trio) (2005), House on Hill (Trio) (2006).

Jegyeket rendelni a koncertre, a www.mupa.hu és a www.jegyelado.hu oldalakon lehet.

Mehldau-t, muzikális személyiségét kettőség jellemzi. Mindenekelőtt, egy improvizáló művész, virtuóz, aki nagy becsben tartja az improvizáció során felbukkanó meglepetés és csoda erejét. Mindemellett mélyen elbűvöli a zenei strukturáltság szabályszerű felépítettség, amely játékában mindig megjelenik. A leginkább inspirált, ihletett játéka közben, a zenei gondolkodásának aktuális struktúrája kifejező eszközként szolgál. Ahogyan játszik, figyelemmel kíséri a bomladozó, folyamatosan le-le gombolyodó elképzeléseket, érzéseket illetve a rendszert, amelyben azok felfedik önmagukat. Akár kezdéssel és véggel fejezi ki, akár szándékosan nyitva hagyja azt, minden dallamban felfedezhető egy erős narráló, elbeszélő ív. Mehldau kettős egyénisége, a virtuóz és a formalista, folyamatosan egymással játszik, eredményül egyfajta kontrollált káosz érzését keltve.

Az 1990-es évek közepétől Mehldau kiegyensúlyozott lendülettel lépett fel világszerte mind a trióval mind szóló zongoristaként. Előadásai széleskörű benyomást keltettek. Egy-egy adott dallamának elvont folyamatára és a sűrű információ halmazra gyakran egyfajta szellemi/intellektuális merevség telepszik, amit követhet egy lecsupaszított érzelmileg nyitott ballada. Mehldau kedveli a szélsőségek összevetését, keverését. Az évek során vonzott tekintélyes számú követő további gyarapodása egyedülállóan erős tapasztalattal gazdagította előadásmódját, teljesítményét.

Triós és szóló pályafutása mellett, Mehldau számos kiváló jazz zenésszel dolgozott együtt és lépett fel, többek között két évig koncertezett a szaxofonos Joshua Redman's együttesével, lemezfelvételeken és fellépéseken vállalt szerepet Charlie Haden és Lee Konitz oldalán, illetve olyan nevek albumain működött közre kísérőzenészként, mint Wayne Shorter, John Scofield, és Charles Lloyd. Több mint egy évtizede, számos, általa igen tisztelt kortársával készít lemezt és játszik együtt: Peter Bernstein (gitár), Kurt Rosenwinkel (gitár), és Mark Turner (tenor szaxofon). Mehldau feltűnik számos, jazz stíluson kívüli felvételen is, úgy mint Willie Nelson "Teatro"-jában, és a zeneszerző Joe Henry "Scar"-jában. Zenéje több mozifilmben is felcsendül: például a Tágra Zárt Szemekben (Stanley Kubrick, 1999) és a Millió Dolláros Hotelben (Wim Wender, 2000). Továbbá ő szerezte a Színésznő a feleségem (2001) című francia film zenéjét. Legutóbbi nagyszabású projektje 2005 tavaszán a Carnegie Hallban kapott helyet, ahol a kiváló szopránnal, Renee Fleminggel lépett fel. 2006-ban megjelent Metheny Mehldau című egyedi hangvételű albuma, amelyen a gitáros Pat Methenyvel (gitár) játszik együtt, a két fantasztikus jazz szólista főleg duett dalokkal töltötte meg a lemezt.2007 márciusában a "The Brady Bunch Variations for piano and orchestra" című daranjával mutatkozott be Párizsban a Chatelet Színházban a nemzeti francia filharmonikusokkal.

Larry Granadier 1966-ban született San Fransiscoban, Kaliforniában. 11 éves korában kezdett bőgőn játszani. Tinédszerként a San Frsisco-i öböl területén együtt játszott többek között Joe Hendersonnal, Stan Getz-cel, Bobby Hutchersonnal. 1989-ben angol irodalomból diplomázott a Stanford Egyetemen.

1990-ben Bostonba költözött, hogy Gary Burton együttesében játsszon, majd 1991-ben New Yorkba ment ahol Betty Catrer, Joshua Redman, Danilo Perez, David Sanchez, Tom Harrell, Joe Henderson, John Scofield, Pat Metheny és Brad Mehldau nevével fémjelzett formációkban közreműködött és lemezek tucatjait készítette.

Ezen kívül Larry a Fly kollektív trió tagja, Mark Turner és Jeff Ballard mellett, első önálló lemezük 2004 januárjában jelent meg Savoy címmel.

Jorge Rossy 1964. augusztus 21-én született Barcelonában, Spanyolországban. 12 éves korában kezdett dobolni. 17 éves korától trombitán is játszott közel 10 éven át. 1980 és 1989 között, Spanyolországban folyamatos együttműködő munka jellemezte olyan kiváló zenészekkel, mint Perico Sambeat, Jordi Boneil Luis Vidal, and Sean Levitt, illetve nemzetközi turnék Jack Walrath-tal, Dave Schnitterrel, Woody Shaw-val, Mark Johnsonnal, és Kenny Wheelerrel.

1989-ben Rossy Bostonba költözött, ahol intenzív zenei kapcsolatba került számos fiatal muzsikussal, úgy, mint Joshua Redman, Chris Cheek, Seamus Blake, Mark Turner, Kurt Rosenwinkel, és Danilo Perez. 1991-ben New Yorkba ment és az elkövetkezendő 2 évben Paquito D'Rivera együttesében dobolt 1992 és 1996 között a számos fitatal zenésszel játszott és készített albumot New Yorkban, 1996 óta pedig főként a Brad Mehldau Trioval dolgozik együtt.